A Várnegyed egyik legizgalmasabb és talán legismertebb épülete a Várhegy déli részét a Duna felől lezáró, 1875 és 1883 között Ybl Miklós tervei alapján épült Várkert Bazár. Bár az UNESCO a világörökségi helyszínként ismerte el, az Ybl-örökség fontos részét képező műemlék mégis "kirakatba tett szégyen" volt, amíg végre meg nem valósult felújítása. Száznegyven éves történelme során működött benne vásár, festőiskola, műterem, Ifipark, most pedig kulturális célú rendezvények, kiállítások és vendéglátóhelyek várják az érdeklődőket a megszépült falak között.

Az épület elsődlegesen részletgazdag kivitelezéséről ismert: leghíresebb a négy évszakot ábrázoló szoborcsoport a főbejáratnál, amely Huszár Adolf munkája, valamint a Feszler Leó által készített, kígyók fölött győzedelmeskedő oroszlán-szobrok. Valamennyi, akárcsak a Medvemaszkos-kút, a közönségnek nemrégiben visszaadott történelmi tér népszerű eleme. A bazársornak szánt épületegyüttest északról egy, míg délről két bérház foglalja keretbe, amelyek eredetileg az udvartartás személyzetének lakosztályai voltak. 

A Várkert Bazár 1883-ban

Bár a Várkert Bazár számára megálmodói kereskedelmi funkciót szántak, az üzletek a nem várt csekély forgalom miatt nem működtek gazdaságosan, ezért idővel továbbálltak. Ezzel párhuzamosan a bazárt a különféle művészcsoportok kezdték birtokukba venni. 1890-től 1918-ig női festőiskola működött itt, miközben a Várkert Bazár falai között egyre sokasodó számban jöttek létre műtermek. 

A háború okozta pusztulást követően helyreállított épületsor új funkciót kapott: megnyitották a Vártkertet, amely a korszak ifjúságának szórakozóhelye lett. 1961-től 1984-ig - az épület amortizációja miatti kényszerű bezárásáig - itt működött a legendás Budai Ifjúsági Park, közismertebb nevén az Ifipark, a Kádár-rendszerben felnőtt fiatal nemzedék kedvelt zenés-táncos szabadtéri mulatója, amely idővel a magyar rockzene szinte kultikus "fellegvárává" vált. Bár az Ifipark kétségtelenül a kulturált szórakozóhelyek közé tartozott, nem illeszkedett a Várkert Bazár eredeti rendeltetéséhez: a túlterhelés az épületegyüttes gyors állagromlását eredményezte.

Így nézett ki 2010 körül

Az azóta eltelt évtizedek alatt a Várkert Bazár állapota - elsősorban a karbantartás hiánya, valamint a nem rendeltetésszerű használat miatt - életveszélyessé vált, a rendszerváltástól kezdve pedig úgy tűnt, végleg hatalmába keríti az enyészet. Patinás díszítőelemei összetöredeztek, építészeti részletei elpusztultak, itt-ott a támfalak dőlésnek indultak, a hajdan mívesen megmunkált belső terek pedig hajléktalantanyává változtak. Komoly esély volt rá, hogy Ybl Miklós remekműve elpusztuljon.

A felújítás előtt és után

A rendszerváltás után több kezdeményezés is indult az 1996-ban a világ 100 legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolt épületegyüttes megmentéséért. A lerobbant helyszín tűrhetetlen helyzetéről nem volt vita, ám az egymást követő kormányok abban már nem értettek egyet, hogy mit kezdjenek az értékes Duna-parti területtel. 2006-ban az akkori kormány plázát álmodott a romos Várkert Bazár helyére. Sajátos építészeti megoldást alkalmaztak volna: a régi épületsor bizonyos elemeit helyre kívánták állítani, miközben közéjük modern üvegépületeket helyeztek volna. A civilek és a városvédők haragját méltán váltotta ki tehát ez a tervezet, amelyből végül nem lett semmi, mivel a történelmi városkép megóvása mellett elkötelezett I. kerület még idejében beintett a nagyberuházás szorgalmazóinak: az ingatlanra a budavári polgármester 2009-ben változtatási tilalmat rendelt el.

2011-ben újra napirendre került a Várkert Bazár nyomorúságos sorsa: az új kormányzat úgy döntött, európai uniós társfinanszírozással eredeti, Ybl-féle tervek szerint építi újjá a romhalmazzá vált épületegyüttest és a vele szorosan összetartozó neoreneszánsz kertet. A munkálatok a KÖZTI tervezésében 2013-ban meg is kezdődtek, 2014 nyarára pedig átadáshoz érkeztek. Napi mintegy 800 ember dolgozott 27 mérnök szakember irányításával azon, hogy a budai Duna-sor ékszere, a Várkert Bazár újjáépüljön. Nem véletlen, hogy a műemlék átadásán az állami és művészeti élet a lehető legmagasabb szinten képviseltette magát.

Az elpusztult építészeti részletek pótlása időigényes és költséges feladat volt

Érdekes, hogy maga az épület - hűen saját történelméhez - eztán is "vegyes hasznosítású" lett: közösségi terek, kulturális kiállítóhelyek, cukrászda és rendezvényterem egyaránt helyet kapott benne, ám markánsan egyedi funkciót egyelőre még nem sikerült találni neki. Bízhatunk abban, hogy majd idővel kialakul a Várkert Bazár saját karaktere. Az a tény, hogy az újranyitott vízhordólépcső mellett ezen a ponton immáron mozgólépcső köti össze a Duna-partot a Várheggyel, talán megoldhatja ezt a száznegyven éves problémát - azzal együtt, hogy végre újra fel lehet menni erről az oldalról az 50-es években csaknem megközelíthetetlenné tett Budai Várba.

Kilátás a mozgólépcsőből

A Várkert Bazár felújításával sokat nyert a Budai Várnegyed: nemcsak egy értékes műemléket sikerült visszahozni a halálból, hanem egy pompás épületsorral is gazdagodott a budai Duna-part, a Királyi Palotával ékesített Várhegy méltó lezárásaként. Ezt a pozitív összképet még az sem tudja elrontani, hogy az Ybl-féle terveknek a mai kor kívánalmainak megfelelő kiegészítései szerencsétlenül sikerültek, amennyiben a rozsdás nyersvasból készült, a neoreneszánsz vonalakkal összebékíthetetlen és funkcionálisan is ügyetlen rámpákra gondolunk.

Az ingyenesen látogatható neoreneszánsz kert 10-től 24 óráig nyitva tart, míg a fizetős időszaki kiállítások keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthetők meg. Bővebben: www.varkertbazar.hu