Olvasóinktól kaptuk a képet, amelyen a budavári Királyi Palota tetejét 1945-ig ékesítő Szent Korona látható, mielőtt felhelyezték volna az épületegyüttes kupolájának csúcsára. A Budai Várat díszítő hatalmas kőszobor mintegy három méter magas volt. A háborúban nem semmisült meg, később azonban elpusztult. Helyreállítása kulcsfontosságú szimbolikus lépés lenne!

A tavaly nyáron bejelentett Nemzeti Várprogram 2015-2020 harmincegy magyarországi vár felújítását, illetve helyreállítását tartalmazza. A tervezet egyes elemeit térképre vittük, és az alábbi eredmény született.

2018-ig, három ütemben az alábbi várak felújítása kezdődhet meg: elsőként a diósgyőri, az egri, a kisvárdai és a sümegi vár fejlesztése valósul meg. 2017-től a szigetvári, a gyulai, a cseszneki, a tatai és a visegrádi, a mosonmagyaróvári Óvár, Somló vára, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár, a szerencsi Rákóczi-vár, Csókakő vára és a várpalotai Thury-vár újulhat meg. Korszerűsítést végeznek - bármit is jelentsen az - a várgesztesi és a simontornyai váron.

A 2017-2018 fordulóján induló harmadik ütem keretében további 14 helyszínen: Ónod, Sirok, Esztergom, Nógrád, Szigliget és Hollókő várainál, valamint a regéci várnál, a sárospataki Rákóczi-várnál, a szögligeti Szádvárnál, Drégelypalánkon Drégely váránál, a kereki Fejérkő váránál, a sárvári Nádasdy-várnál, a döbröntei Szarvaskő váránál, továbbá Gyulakeszin Csobánc váránál valósul meg fejlesztés. Ez összesen 31 vár, ami majdnem az összes a fontosabbak közül, ám egyes helyszínek - mint a pusztuló Vitányvár, a dombóvári Werbőczy-vár vagy éppen Győr - kimaradtak a 25 milliárdos összköltségvetésű programból.

A Nemzeti Várprogram is annak tanúbizonysága, hogy az örökségvédelemben új szemlélet jelent meg, amely immáron nemcsak a civil társadalmat, hanem a közéletet is áthatja. Ennek jelszava: visszatérés a gyökereinkhez, múltunkhoz. A már megkezdődött munkák bizonyítják, hogy mindez a történeti hitelesség sérelme nélkül megvalósítható. 

Korábban a Várhegy Blog is írt arról, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv keretében kétmilliárd forintból újjáépítik a Lovardát, amelyet politikai okokból 1954-ben eltüntettek. Az értékes épület a Váron belül, az úgynevezett Csikós-udvarban állt, ahol jelenleg mélygarázs épül. Emiatt el is terjedt a közbeszédben, hogy a födém kisebb teherbíró képessége miatt a Lovardát mégsem az eredeti tervek szerint, hanem könnyűszerkezetes vázzal építenék újjá, s csupán külsejében hasonlítana az eredetire. Szerencsére kiderült, hogy nem így lesz.

Május 11-én hétfőn nagyszabású, kétnapos építészkonferencia kezdődött meg a Várkert Bazárban, amely a Vár fejlesztését érintő urbanisztikai kérdéseket járja körül. Nemcsak komoly tudásanyaggal, hanem naprakész információkkal is gazdagabbak lettünk. A Miniszterelnökség, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Építész Kamara (MÉK) által szervezett rendezvényre a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd jegyében a Magyar Patrióták Közössége is meghívást kapott.

A Mátyás-kút a Budai Királyi Vár azon szerencsés műemlékei közé tartozik, amelyek túlélték a világháború és az azt követő időszak eszement pusztításait. Strobl Alajos alkotásán Hunyadi Mátyás egyik, a Vértes hegység erdeiben rendezett vadászata elevenedik meg: a forrás feletti sziklán álló király lábai előtt egy elejtett szarvassal, vadászkutyákkal, kíséretének tagjaival. A Mátyás-kutat 1904-ben adták át, azóta ezt a Királyi Palota épületrészei által közrefogott teret Hunyadi-udvarnak nevezik.

A budai Várnegyed egyik legkedvesebb épülete a Hess András tér 3. szám alatti, három utcára néző Vörös Sün-ház, amelyben a visszafoglalás utáni Buda első vendégfogadója működött. Az egyemeletes, barokk-klasszicista lakóház négy középkori épület helyére épült, amelyek Buda 1686-os visszavívásakor részben elpusztultak, ám maradványaikat a jelenlegi épület kialakításakor felhasználták.

A nyitott szemmel járók közül egyre többen figyelnek fel arra, hogy a Budai Vár egy újabb szoborral gyarapodott: 2013 novembere óta a Duna felőli oldalon, a középkorban épült déli kortina (védőfal) tetején áll Mátyássy László szobrászművész 403 centiméteres Mária Anya című bronz alkotása. A kezdeményező Immaculata Alapítvány azt kívánta elérni, hogy a Vár e fokára egy, az ország egységét szimbolizáló szakrális alkotás kerüljön, amely szeretetet és békét közvetít.

A Várnegyed egyik legizgalmasabb és talán legismertebb épülete a Várhegy déli részét a Duna felől lezáró, 1875 és 1883 között Ybl Miklós tervei alapján épült Várkert Bazár. Bár az UNESCO a világörökségi helyszínként ismerte el, az Ybl-örökség fontos részét képező műemlék mégis "kirakatba tett szégyen" volt, amíg végre meg nem valósult felújítása. Száznegyven éves történelme során működött benne vásár, festőiskola, műterem, Ifipark, most pedig kulturális célú rendezvények, kiállítások és vendéglátóhelyek várják az érdeklődőket a megszépült falak között.

A Várnegyed egyik legnépszerűbb tere a Polgárváros és az egykori államigazgatási negyed közt kapcsolatot teremtő Dísz tér, ahol a páratlan múltú 12. szám alatti Edelsheim-Gyulai-ház is található.

Az Edelsheim-Gyulai-ház mai látképe

Ennek a mai formájában klasszicista épületnek a története egészen a középkorig nyúlik vissza: egykor ezen a helyen állt a lengyel származású Stiborici Stibor erdélyi vajda, Zsigmond király hívének csodálatos gótikus palotája. Később (1438) Cseh Péter erdélyi vajdáé, ám 1453-ban már Tárnok Demeter és Tarczai János tulajdonában találjuk. Ezt követően a győri káptalan birtokolja, egészen Buda 1541-es elestéig.