A budai Várnegyed egyik legkedvesebb épülete a Hess András tér 3. szám alatti, három utcára néző Vörös Sün-ház, amelyben a visszafoglalás utáni Buda első vendégfogadója működött. Az egyemeletes, barokk-klasszicista lakóház négy középkori épület helyére épült, amelyek Buda 1686-os visszavívásakor részben elpusztultak, ám maradványaikat a jelenlegi épület kialakításakor felhasználták.
A Vörös Sün fogadó napjainkban és egykor
A XIII. században épült középkori ház nem mindennapi történelmet élt meg: falai között őrizték Remete Szent Pál II. Lajos király által a pálosok részére megszerzett testereklyéjét, midőn a szerzetesrend 1423-ban a Cilleiekkel kötött csere útján az épület birtokába került. Ettől kezdve "Remete Szent Pál testét őrző ház" volt a mai Vörös Sün-fogadó hivatalos neve, amelyről a mai Fortuna utca a középkori Szent Pál utca elnevezést nyerte.
Már 1696-ban Vörös Sün néven említik ("zum Rothen Igl") a Hess András térre (régi nevén Iskola tér) néző épületrészt, amely a XVIII. században Werbőczy utcai (ma: Táncsics Mihály utca) és Fortuna utcai szomszédaival egyesült. Az épület népszerű báloknak, táncesteknek, sőt a városban elsőként színielőadásoknak adott helyet. 1773-ban Nepauer Mátyás híres építőmester szerezte meg. Mai alakját 1810 körül, korai klasszicista stílusban történt átalakítása során nyerte el. A második világháború alatt csak kisebb mértékben károsodott, a vakolat lehullásával azonban rejtett középkori falmaradványai váltak ismét láthatóvá.
Gótikus ablak maradványa a Fortuna utcai homlokzaton
Öttengelyes főhomlokzatát korai klasszicista domborművek teszik egyedivé, míg az oldalhomlokzatokat egyszerűbb szemöldökpárkányok díszítik. A középső ablak mellvédjén látható a ház jelképe és "ismertetőjegye", egy vörös színű sündisznó domborműve. Az épület az átalakítások dacára említésre méltó középkori részleteket őrzött meg belső tereiben.
A vörös sün, amelyhez a fogadót címezték